BEÉPÍTETT KONYHABÚTOR
Először is faltól falig konyhabútorról beszélünk: tiszta sor.
Vagy tönkretenne egy fal mellett tátongó réssel egy ilyen megkapó dizájnt?
Amelyik ennek a teljes beépítettségi alapkritériumnak nem felel meg – kivéve az óriási térben elhelyezkedő bútor testeket –, az nem a mi műfajunk, vagyis a minőségi konyhabútorok világa, hanem valami egészen más, elemes vagy más kellemetlen kényszermegoldás.
Akinek nincs rá igénye – mert árban nem igazán van eltérés – arra, hogy konyhabútora végigérjen, nem érzi cikinek kinőtt, 1-2 számmal kisebb ruhát hordani, annak nem tudunk és nem is akarunk segíteni. Az ugyanis egy nagyon alacsony szint. 200.000 forintig érthető. Onnantól szerencsétlen tévedésnek minősül.
Nem könnyű feladat persze beépített konyhabútort készíteni. Igen nagy precizitást, komoly odafigyelést igényel, de megéri, mert olyan minőségérzetet hoz magával, mint semmi más.
Olyan ez, akár az alumíniumnak látszó műanyag vagy a fa hatású fröccsöntött műanyag. Egész pofásra is lehet önteni, de attól az még igencsak gagyi lesz.
Vagyis az igényes, beépített megoldás nem mellőzhető és mással nem helyettesíthető, ezért is szabtuk kritériumnak a Martin Martinelli® minőségi konyhabútorok számára.
Az újabb truváj az olyan egyedi megoldások alkalmazása, amelyek igazán különlegessé varázsolják konyhabútorunkat, és ezzel együtt házunk/lakásunk leglátványosabb helyiségét, a nappali-konyha kombót.
Hiszen a modern világban nem csupán a szupervállalatok szintjén működnek az integrált rendszerek, hanem az építészetben, a belsőépítészetben, és ezáltal az olyan speciális területeken is, mint amilyenek a minőségi beépített konyhabútorok köre.
Nézzük csak a bal oldali képet! Ha nem lenne ott, bizony hiányozna a konyhabútor!
Több megoldás is létezik az egységes tér koncepció érvényesítésére. Az egyik a már említett integráció, amely szintén több alrendszerre bontható funkció, dizájn és a tér adottságok alapján.
Különösen fontos szempont a fény, ami jelenti egyfelől a betörő vagy beszüremlő fényt, másfelől a világítással megoldott fényeket, amelyek manapság a koloritást is figyelembe véve olyan változatos, folyton megújuló, élettel teli világot vetítenek elénk, hogy erről kár volna lemondanunk.
Még abban az esetben is így van ez, ha pasztellszíneket alkalmazunk.
Mit teszünk például egy ilyen pici térrel? Hogy lehet szép formákat alkotni, a szimmetriát ha nem is, annak legalább az illúzióját megtartani.
A tökéletes beépítéssel, teljesen egyedi tervezésű és kialakítású megoldásokkal olyan kompakt formát alkothatunk, ami nem csupán elegáns külsőt kölcsönöz konyhabútorunknak, hanem kifejezetten esztétikus hatást kelt, mi több – erőt sugároz.
Aztán ha nagyobb tér áll rendelkezésünkre és természetes fény is akad bőven, hogy lehetséges ennek farvizén evezve valami igazán fenségest alkotni?
Természetesen a tökéletes beépítettség, a tizedmilliméterre pontos vonaltartás és a makulátlan szimmetria révén egyfelől.
Egy kis csavar a szigetben másfelől igen sokat segít a komplikáltabb, szinte vibráló összbenyomás kialakításában.
Nem könnyű művészi feladat, az tuti.
Az igazi varázslat ugyanakkor egy 15-20 négyzetméteres vérbeli minigarzon adottságaival tökéletesen szépet, élhetőt, nem nyomorúságost alkotni.
Itt persze már nem csupán konyhabútorról van szó, hozzá megfelelő kiegészítőket is kell készíteni. Egy ágy kabint akár.
Egy konyha-háló-nappali evidens módon adódik az integrált dizájnból.
Kerülhet konyhabútor folyosóra, egy egyébként gardróbokkal teli térbe is, és nem kell feltétlenül hülyén festenie, mert az egységes dizájn és a rejtett funkciók világa, a nem direkt konyhabútor kinézet segítségünkre van.
A kisebb, oszlopos helyiségek sem képeznek akadályt, ha módunkban áll más bútorokat, falfordulókat is integrálni a rendszerbe, a konyhabútor dizájn elemeinek továbbvitelével.
Így nem csupán oda van dobva egy konyhabútor, hanem beleolvad a környezetbe, más dimenzióba helyezve, magasabb szintre emelve a lakásbelsőt.
A belsőépítészek mindig keresik az egységes kinézet kialakításának lehetőségeit, és méltán! Egy konyhabútor önmagában – akármilyen megkapó látványt nyújtson is – szerencsétlenül hat, ha nincs összhangban a környezetével.
Egy elemes bútornak nyilván esélye nincs ilyen benyomás kialakítására. Az kizárólag az egyedileg készített konyhabútorok privilégiuma.
Mi történik azonban akkor, ha még extrémebb helyzet előtt állunk, egy lépcsőfordulóban vagy egyenesen egy lépcső alá kell konyhabútort fabrikálnunk?
Kétségbe ne essünk, mert beépített konyhabútor oda is kerülhet és még az integráció elvét sem kell feltétlenül szem előtt tartanunk.
Ha tökéletes a beépítés, akkor az szépen fog mutatni.
A másik a szuper dizájn, a dísztárgy, műremek konyhabútor.
Ott az a trükk, hogy valami álomszép és megkapó, figyelemfelkeltő jelenséget kell a képbe hoznunk, ahová fókuszálhat az egyébként oly könnyen elkalandozó tekintet.
Ha szép semleges minden, akkor a végeredmény legfeljebb szép. Műalkotássá akkor válik, ha fenséges egy részlet, amin megakad a tekintet, és amit indíttatásunk lesz hosszan olvasni, élvezni, bámulni, magunkba fogadni.
Egyszer csak vitatkozni támad kedvünk, hogy szép az, amit látunk vagy csúnya, esztétikus vagy zavaros stb. Meglódítja a fantáziát, ezt nevezik műalkotásnak, mivel bennünk jön létre a szépség maga.
Hatalmas helyiség monumentális konyhabútora esetén éppen ellenkező feladatunk adódik.
Az ormótlanság látszatát legkönnyebben úgy kerülhetjük el, ha nem agresszív színt alkalmazunk. Itt van mindjárt az örök elegancia, a tisztaság színe, a fehér.
Csakhogy egy aprócska jelzésre ebben az esetben is szükségünk lesz, hogy mutassuk, nem kórházban vagyunk, nem egy nagy semmi, egy fehér tömb előtt állunk. Valaminek beszélnie kell hozzánk a forma és a szín nyelvén.
Egy meleg barna, faerezetes bútorrészlet megteszi, amit megkövetel a dizájn.
Az a fantasztikus melegség persze nem lesz meg, ami egy barna-bézs beépített konyhabútorból árad, mert az igazi kuriózum.
Ha erre az érzésre vágyunk, akkor ilyen típusú megoldásokban kell gondolkodnunk.
A fa erezet – még ha rendkívül neutrális, sőt homogén módon is van jelen – további elemeket szolgáltat a barátságosság irányában, mivel az oly ismerős, természetes, otthonos.
Egy kissé hidegebb is lehet az összhatás, ha szürkét is alkalmazunk és nem olyan mély barnát a melegebb helyeken. Mindjárt teljesen más benyomást keltünk.
A konyhabútor távolabb kerül, letisztultabb impressziókat generál, dizájnosabban hat.
Mindig, amikor veszítünk valamit, igyekezzünk azonmód nyerni is, különben a kiüresedés veszélye áll fenn!
Ami pompázatossá tehet egy egyszerűbb konyhabútort is, az a beépítettség, azaz a faltól falig jelleg, mert ha baloldalt egy mindössze 5 centis rés éktelenkedne, az bizony könnyen taccsra vágná és erősen gagyi irányába tolná el az összbenyomást.
Ha pedig a monumentalitásról sem szeretnénk lemondani, akkor ismét remek kis mentőövünkhöz, az integrációhoz kell fordulnunk.
Most egy nagyszabású áthidalással, egy mennyezetig érő kerettel képzünk remek átmenetet és egyben összhangot is a két teljesen eltérő funkciójú helyiség között.
Pedig kis térről beszélünk, akárki láthatja. Mégis igen hatásos a megoldás, tudniillik a konyha-nappalink olyan méretűre tágul, hogy koncentrálnunk kell, ha meg akarjuk látni a valóságot, miszerint itt egy konyha, ott meg egy nappali található.
Figyeljük meg, hogy ezzel a technikával még a nagy kontraszt teret szűkítő kellemetlen hatása sem érvényesül!
A műremek irányt követve teljesen más megoldások kínálkoznak.
A nyers beton környezetet egy erőltetett barna dekor elemmel olyan csodás alkotássá vagyunk képesek nemesíteni, hogy az egyszerre kiállító terem és családi fészek.
Egyszer ezt, másszor azt érzi az ember, ami a műalkotás kettősségében és dinaminkájában, beszédes mivoltában az igazi művészet csalhatatlan jele.
A fényekkel és az árnyékokkal való játék csak rátesz egy lapáttal. És igen, nem kell mindig fényárban úszni az egész lakásnak.
Mehetünk persze tovább a fa bűvöletében is szinte a végtelenségig. Igaz, egy semleges fal és padlóburkolat elkél azért valamennyi zavaró jelleg kiszűrésére.
Ha itt nem lenne ilyen hangsúlyos az erezet, akkor nem érne a konyhabútor fabatkát sem.
A nem futó erezet pedig egész szörnyszülött jelleget kölcsönözne az ebben a formában annyira kívánatos, a szépségben szinte tobzódó teremtménynek.
Vagy ha hagyjuk, hogy a finom integráció, a konvergencia és divergencia bájos játéka vegye át a főszerepet.
Az itt-ott megjelenő polcok finoman megtörik az egysíkúságot, és jelzik, hogy nem is annyira szigorú a helyzet.
A pedantériára éppen nem ebben a megnyilvánulásban van szükség, hanem például a makulátlanul futó erezetben, az ajtófrontok közötti precíz távolságok tartásában, és a minimális résekben, a szinte már összeérő ajtófrontokban.
Egy páraelszívó ezenközben mindent elrontana, bármilyen drága cuccot válasszunk is. Csakhogy ott a modern technika, az asztalba helyezett elszívókkal, amelyből létezik fix építésű és gombnyomásra előjövő is.
Egy ilyen elrendezésben még a nem beépített hűtőszekrény is színfoltként, nem pedig összkép-rombolóként jelenik meg.
Azért van ez így, mert szemünk láttára működik a rendszer dinamikája. A bútor él, a bútor közöl valamit, és mindig egy kicsit mást.
Nos, ezért is nem lehet egy áruház polcáról leemelni a konyhabútort, hanem tervezni kell azt. Tervezni a megrendelő kívánságai, a helyiség adottságai, a fények, a formák szerint. A család igényeit és szándékait figyelembe véve.
Vajon a konyhabútor bevonja a családot a főzésbe? A konyhabútor szentélyként funkcionáljon, ahová a séf engedélye nélkül nincs belépés?
Mire szeretnénk rávenni az ott tartózkodókat? Az igazi tervezésnél ez a fő kérdés.
Ám ha nagy üvegfelületek állnak rendelkezésünkre, a fény csak úgy özönlik a konyhába, szinte bármit megtehetünk.
Fekete, fehér, fém borítás, imitt-amott kis fa, akár keményen teret szűkítő mennyezeti burkolat jelleggel is, mert ebbe bármi belefér anélkül, hogy borítaná az egészet: csúnyán besötétítene vagy zavarosságával összekuszálná a dizájnt.
A polcok csak azért meggondolandóak, mert nem praktikusak. Por ül meg rajtuk roppant hamar és könnyen neki is megy az ember, mert ez amolyan térérzékelési humán attribútum.
Ha ellenben fény nincs is, viszont grandiózus fehér falfelületből akad bőven, éppen olyan könnyű helyzet adódik, mert a fehér falak szinte világítanak.
A szürkétől a sötétszürkén át a feketéig bátran haladjunk, bizony nem lövünk mellé. Sőt! Mert meg kell törni azt az elefántszerű monstrumot.
Nem választhatunk ugyanakkor egy színt, mert akkor elvész a dinamika, nem teremtődik meg az összhang. Lesz egy nagy fehér tömbünk, meg egy nagy sötét tömbünk. Akár ha véletlenül került volna oda. Ki tette? Senki nem tudja.
Mennyire más, ha a fekete hatást szürkével enyhítjük, majd főakkordként megjelenik a fa, mint érdekes, izgalmas motívum.
Figyeljük csak meg magunkat: szenünk pásztázást követően minduntalan a fa elemre téved. Ott megpihen, aztán ismét bejárja a teret. A fehéret csupán a szemünk sarkából, amolyan periferikus látással érzékeljük, de érzékeljük, ott van. Nélküle az egész nem állna össze.
Ha meg semmink nincs ezek közül, sem áradó fény, sem elefánt, akkor a világított kő lehet a megoldás, ami izgalmassá teszi konyhabútorunkat.
Hogy el kell-e túlozni, gigantikus napfelkeltévé muszáj-e tennünk konyhánkat?
Döntsen el ezt a kérdést ki ki maga. A technika rendelkezésre áll, és nem is megfizethetetlen. Az onix talán, más matériák árai nem annyira elszabadultak.
És mi törtnik akkor, ha egy csodás együttállásként egyszerre mind a kettő adott, tér, falfelület, özönlő fényár?
Nos, akkor számos lehetsőg adódik, de az integráció egyikben sem mellőzhető.
Mint ahogy nem hagyhatjuk el a fókuszpontként képünkbe mászó, kidomborodó, szín-forma mágiát sem.
Fekete fal? Miért is ne!
Vagy ha megjelenik a világított kő, de csak lehelet finoman, mellette két barna árnyalat, és egy semleges fehér tömeg, ilyenkor igazán különleges és igazán megnyerő kép tárul elénk.
Természetesen kizárólag abban az esetbe, ha beépített konyhabútorra voksolunk, mert egy csak úgy odadobott, pár számmal itt is, ott is kisebb szekrény elég kiábrándító.
Így viszont mesés, nagystílű, megalkotott, lenyűgöző!
Aztán itt a mai divatszín, a szürke. Különösen a matt és a szupermatt szürke, ami még a szürkét is szürkébbé teszi.
Nem hinné az ember, de egy látványos fa betét még az ilyen leszürkült valóságot is feldobja.
Nincs összvissz egy négyzetméter, perspektivikusan pár négyzetcentiméter, mégis megbolondítja, őrülten csinossá transzformálja a szándékoltan semleges, már-már ipari jellegű teret.
Persze a művészi vonalat elővéve, a csúcsok csúcsa ide idézve, egyértelműen a kerámia és a kerámia jellegű felületeké a terep.
Jó hírem van a legkifinomultabb ízléssel bírók számára!
Figyelem! Mindjárt mondom is. Nem csigázom a kíváncsiságot tovább.
A kerámia ma már álkerámia vagy ha tetszik kerámia hatású burkolat formájában is megkapható a valódi kerámia árának töredékéért, ami alatt cirka 10%-ra kell gondolni.
Nagyon, nagyon megtévesztő. Még közelről sem mondaná meg az ember.
Megtapogatva azonban nincs hideg érzet.
A harmadik a transzformersz, a konyhabútor nemes egyszerűséggel elrejtése.
A sor indul kábé egy ilyen megoldással.
A konyhabútor beleolvad a térbe. Akár egy fal elemként jelenik meg csupán.
Mi ez? A fal változatos? A tér megtöréséról van itt szó, kérem szépen? Talán igen. Mert konyhabútor, az nincs sehol.
De ha rendületlenül haladunk a konyhabútor elrejtésének irányában, akkor bizony egyszer csak olyan spéci, rozsdás vas jellegű záróegységig jutunk, ami valóban különleges hatást kölcsönöz az egésznek.
Fogantyú nem rondítja az összképet, minden elektromos, nyomásra villanymotorok mozgatják a hatalmas felületeket. Lenyűgöző az egész, na.
Elrejthető a konyhabútor egy finomabb megoldással is, nevezetesen, amikor az ajtófrontot a szekrény kinyitásakor egész egyszerűen merőlegesen betoljuk a konyhabútor oldala mellé.
Létezik egy speciális technika, amivel olyan egyszerűen megoldható egy ilyen mozgatás, mint ha csak fölfelé nyitnánk, vagy oldalra kihajtanánk egy ajtófrontot.
De ez nem olyan. Nem bizony. Ahogy az ajtó elindul a pályáján, az oldalfal mellé becsúsztatást lehetővé tévő fordulatot véve, nos, az nem mindennapi jelenség, Még akkor sem, ha ezerszer végrehajtotta már az ember a mozdulatot.
Egész egyszerűen azért, mert nem természetes a frontlap mozgása. És ha járunk-kelünk, nem is találkozunk ilyennel sehol. Vagyis, amikor ismét hazaérkezünk, már rég elfelejtettük, hogy bennünket ilyen kis különleges, mámorító forduló-csúszó megoldás kényeztet a konyhánkban.
Nem komplikált az egész, nincsenek ijesztő, hatalmas ajtófrontok, amelyek tetőként a fejünk fölött lebegnek. Egyszerű, akár a kétszerkettő.
Természetesen számos lépcsőfok létezik a kettő, a totál nyitott, szemünk előtt magát mutogató, és a szekrényként elrejtett, falburkolatnak látszó vagy éppen térelemként elsikkadó konyhabútor között.
Félig-meddig beolvadhat például a térbe, annak természetes elemeként a bútorunk, ami ebben az esetben ott is van és nincs is ott. Nincs szem előtt, annyi szent. De egy vitrin azért megjelenik.
Megtévesztő. Nappali bútort látunk netalán?
Vagy miért ne kerülne elé egy függöny? Ebben az esetben – ha átsejlik a leplen – érdemes igazán ütős színt választani a konyhabútornak.
Még véletlenül sem tűnjön úgy, mint ha rejtegetnivaló darab lenne. A felfedése így reveláció erejével hat, mert álomszép jelenséget, egy harapnivaló, érett gyümölcsöt kapunk, csak éppen nincs a képünkben a nap 24 órájában.
Kifogástalan persze az is, ha semmilyen módon nem kerül elrejtésre a konyhabútor, hanem a maga valójában ott van. Elegánsan nyújtózik, mint egy tengeri partszakasz.
Vagy gyöngyszemként pompázik a maga fényűző mivoltában. De akár csak szép és esztétikus, szuperlatívuszok nélkül. Nem tolakvó, nem hivalkodó, pusztán szép. Ennyi az egész.
Ha nem inspiráció forrásaként tekintünk otthonunkra, hanem a nyugalom szigeteként lebeg életünk óceánjában, akkor egy ilyen naturális megoldás simán szóba jöhet.
De ha már eltökéltük magunkat, hogy egyszer s mindenkorra elrejtjük konyhabútorunkat, akkor is szóba jöhetnek az olyan kézenfekvő megoldások, mint a tolóajtó.
Itt nyilván a térelválasztó tolóajtó jöhet egyedül szóba, nem az alsó sínes megoldások.
A célnak megfelel, olcsó és akár elegáns is lehet. Nem kell túllihegni a dolgot.
Egy fokkal följebb – de még ugyanebben a gondolatkörben mozogva – találjuk a harmonika ajtót.
Vegyük azonban figyelembe, hogy ez egy sokkalta komplikáltabb szerkezet. A legkiválóbb vasalatot kell választanunk, ha hosszútávon esztétikus és flottul működő megoldást szeretnénk kapni.
Mindössze egy-két gyártó büszkélkedhet ilyen felső kategóriás vasalattal a világon. Jobb, ha tudjuk, melyek azok.
Mini konyha esetén kompakt megoldásként jön létre a transzformersz konyha.
Azért ez nem a kényelem csúcsa, de egy minigarzonban jól jöhet, ha nem mutatjuk minduntalan a nyomorunkat.
De ha itt, a cikk vége felé, szót kapok én is, nos, nekem leginkább a hibrid megoldás tetszik, ami teret képez.
Egy kicsi ez, egy kicsi az. Fal is, konyha is, látvány elem éppúgy.
Eredményként pedig nagyobb és jobban strukturált teret kapunk, mint nélküle, és még van egy használható konyhabútorunk is félszigettel, étkezőasztallal.
Ám ha ‘a konyha legyen konyha’ verzióra voksolunk, olyan lenyűgöző, világos, élettel teli, boldogságot árasztó formát választhatunk, amitől bárkinek leesik az álla.
Ugyan ki rejtene el egy ilyen ellenállhatatlan kis ékszerdobozt?
Vagy integrálna bármivel is egy ilyen megkapó dizájnt?
A beépített konyhabútor, a faltól falig érő, a milliméter pontosan a mi adottságainkra legyártott konyhabútor felfoghatatlan magasságokba emeli lakásunkat/házunkat. Hiszen ezt a társasági teret transzformálja magával ragadó, ide készült, nem mellesleg a mi igényiket a forma nyelvére lefordító díszdobozzá. Léteznek még ma is Magyarországon azok a műhelyek, amelyek képesek megvalósítani az igényesek álmát. Érdemes utánajárni.
Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk dolgozni, mindenképpen szükségünk van egy alaprajzra, amelyen szerepelnek a fal méretek, a kiállások (gáz, víz, elektromos), illetve a nyílászárók nyitásiránnyal és parapet magassággal.
A konyhabútor legmeghatározóbb elemének, az ajtófrontok színének a kiválasztása két lépésben történik. Előzetesen a konyhastúdióban. Mivel azonban nem biztos, hogy az Ön lakáséban azonosak a fényviszonyok, a reflexió és a világítás színhőmérséklete, mint a konyhastúdióban, hatalmas a veszélye annak, hogy az az szín, amit a konyhastúdióban tetszik, otthon kopottasnak, vagy pusztán irritálónak tűnik majd. Gagyi dolog ezért a konyhastúdióban véglegesen színt választani. A szín véglegesítése minden professzionális konyhastúdiónál a vevő lakásában, felmérés alkalmával történik meg.
Minél fényesebb egy felület, annál érzékenyebb. Biztosan tapasztalta már ezt autója középkonzolán, a sebváltó környékén vagy egyszerűen mobiltelefonja hátulján. Egy konyhabútor olyan hamar lelakottá válik, ha nincs egy speciális eljárással karcolódásmentesítetté téve az ajtófrontja, hogy erről csak rémtörténeteket tudnék mesélni.