Corian konyha pultok miért olyan népszerűek?

 

Munkalapok, mosdók, mosogatótálak

Az alábbiakban tájékoztatót olvashat szinte valamennyi rendelkezésre álló modern és nem annyira modern anyagról, amivel a konyhai munkapultját, mosogatótálját, fürdőszobai mosdótálját és mosdópultját elkészíttetheti.

 

Röviden összefoglalva, a gyakorlatilag örök életű kőzetszemcsés akril (más néven Corian vagy ásványi-) lapok messze kiemelkednek valamennyi anyag közül, amit több mint 10 éves tapasztalatunk mondat velünk azzal, hogy nálunk bármelyik anyag rendelhető.

Régi rendszerek:

Fa munkalap, mosdópult

Deszkát relatíve könnyű előállítani, bár a 12. században azért az sem volt sétagalopp, és pláne lehetetlennek számított a faanyag táblásítása, így aztán egy sima deszkát használtak, ami összevissza görbült az idő múltával, majd szét is rohadt.

 

Hiszen fa normálisan magába szívja a nedvességet (higroszkópos anyag), száradáskor pedig kajszul, görbül.

 

Aminek valamilyen szintű kiküszöbölésére táblásítják, vagyis apró (ideális esetben 6 x 3 x 3 centis) darabokra fölvágják a deszkát, aztán száliránnyal szembefordítva összedolgozzák a darabkákat.

 

Ekkor az egyik fahasáb az egyik irányba, a másik a másik irányba akar csavarodni a nedvesedés-száradás periódusokban, így meg – amennyire lehet – egyenesen tartják egymást.

 

Ha a táblásítás során hosszabb darabokat hagynak, az az esztétikát nagy mértékben növeli, az élettartamot ugyanilyen mértékben csökkenti.

A nagyobb a probléma a fa impregnálásával kezdődik, mert az impregnáló anyagok vagy nem működnek megfelelően (lenolaj), vagy olyan vegyszereket tartalmaznak, amelyek nem egészségesek, sőt, egyes esetekben kifejezetten rákkeltőek.

 

Az olajozás egyébként a konyhai munkalapok esetében működne, ha valaki havonta egyszer venné magának a fáradságot, és elvégezné ezt az egyébként nem túl nehéz feladatot, de ha a valóságot vesszük…

 

A fürdőszobában – ahol időlegesen, ám rendszeresen 100% páratartalom áll elő – lehetetlen alul-fölül hétről hétre olajozni a mosdópultot, így a gombásodás, és minden azzal járó veszély, valamint a következmény: vagyis az allergia kialakulása elkerülhetetlen.

Végül megjegyzendő még, hogy létezik az olajozásnak is egy hosszútávú impregnálási metódusa. Ilyenkor nagy nyomáson és magas hőmérsékleten olajat préselnek a fa belsejébe, kinyomva a kapillárisokból a vizet. Az eljárás persze igen költséges, ugyanakkor professzionális!

 

Végül egy megfelelően előkészített, a használat során mégis igen sérülékeny, kis kockákból álló bükk vagy akác munkalap (a tölgy csersava rákkeltő, az munkalapnak az EU szabályok szerint nem használható) folyómétere 70.000 forint körül alakul, szemben a kezeletlen táblásított C-osztályú fa 10.000 forintos árával, ami a barkácsboltban kapható.

Gránit munkalap. Lágy kövekről, márványról (kristályosodott mészkő), mészkőről (megkövesedett állati csontok) konyhai felhasználás esetén nem érdemes beszélni, itt a kemény kövek, közülük is elsősorban a gránit jöhet szóba.

 

A gránit maga igen olcsó (úgy 8.000 forintos folyóméter ártól indul), viszont nehéz megmunkálni (megmunkált folyóméter ár 60-100.000 forint), szépen pedig csak ritkán sikerül, ami miatt az illesztések olyanok lesznek, hogy elmegy az embernek az élettől is a kedve. A réseket kitöltő kenőanyagok meg nem túl egészségesek, mert leggyakrabban az olcsó poliésztergyantát használják.

A minőségből nem adunk lejjebb, mert az senkinek nem jó. Nekünk azért nem, mert garanciázni járni meglehetősen költséges, az ügyfélnek azért nem, mert ha egy túlpakolt fiók nem jár rendesen, az az egész konyhabútor minőségét lerontja, és az még csak egy fiók. Egy munkalap cseréje nem gyerekjáték.

 

Különös módon a felület fényességét a gránit esetében nem a csiszolás adja, hanem egy felületkezelő anyag, az ún. szaniter gél.

 

Vagyis a gránit legendás keménységével használat során soha nem találkozunk, csak a poliészter, szerencsésebb esetben az akril műgyanta tulajdonságait teszteljük késünkkel, bárdunkkal, amikor a felületén vagdosunk, vagy tűzről lehúzott lábosunkat rácsúsztatjuk. Ha pedig idővel megsérül, vagy lekopik a műgyanta a felületről, a porózus kő egy Petri-csészévé változik, amiben csak úgy tenyésznek a veszélyes kórokozók.

 

A gránit fürdőszobai használatán sokat ront a más anyagból készült, aláépített mosdók szerencsétlen kinézete, amitől az egész olyan gagyi hatású, nem tükrözve a rendszer sokszor borsos árát.

Konyhában pedig a ráépített bádog mosogatótállal tetőzhetjük a borzalmakat. Könyörgöm! Ne tegyük!

 

A modern, vékonyított munkalap kivitel valódi kőből nem megvalósítható, mert egész egyszerűen a kő nem olyan strapabíró, mint a Corian. Habár kemény, de rideg, ezért könnyen törik, és ha már eltört, nem javítható. Szépen legalábbis.

 

Aki mégis a gránit mellett dönt, jól nézzen körül, hogy kivel dolgoztat, mert egy sima sírköves nem mindig a legjobb választás.

 

Nem mellesleg a gránit rideg, a széle könnyen sérül. Láttunk már ilyet. Nem szép látvány. A javítási próbálkozásokról meg csak 18-as karika mellett mernék képeket feltölteni.

 

A mai, igényes világban azt kell mondjuk: a gránit fölött eljárt az idő.

Kitekintés:

Amerikában a régi időkben két – egyaránt igen szörnyű – megoldás létezett.

 

Az egyik esetében a munkafelületet simán lecsempézték, akár a falat. A fúgák persze már az első héten bekoszolódtak, amitől sem higiénikus, sem szép nem lett a kezdetben sem túl szívderítő látványt nyújtó megoldás.

 

A másik meg a beton volt, amit, ha gyakorlott szakember végezte a munkát, igen mutatós kinézetet eredményezett, de a házilagos megoldások leírására nincsenek megfelelő szavak.

A csempe mai verziója, a hatalmas csempeszerű lapok (greslap) alkalmazása valamennyit javít a helyzeten, de azért csodát ne várjunk tőle. Kérdezzünk meg egy nagy lapok lerakásában gyakorlott kőművest, milyen görbe lapokkal kell dolgoznia, és mit küzd, hogy legalább távolról, látszólag ne szörnyűséges legyen a végeredmény.

 

Talán kivételt képeznek egyes kerámia lapok, és talán a Dekton (ugyanaz a spanyol cég gyártja, mint a Silestone lapokat) márkanéven forgalmazott termékek, vagy egy másik spanyol cég által gyártott Neolith; a Kerlite vagy az Emil Ceremica stb.

 

Sajnos, az összeillesztésük gyakran elég szörnyű. Nem tudom, hogy aki simán fugázza, vagy aki más elképesztő kitöltő anyagot használ, az végez-e rosszabb munkát.

 

Mivel a kerámia lapok alapja az agyag, a széleivel tehát valamit kezdeni kell, ha akarjuk a csúnya agyagot bámulni. Nincs más hátra, gérbe kell vágni és összeilleszteni egy másik gérbe vágott lappal.

 

Nos, a végeredményt mindenkinek közelről látnia kell, aki ilyesmiben gondolkodik, mert nem fog hinni a szemének. Olyan kitöredezett, csúnya felület köszön vissza még a gyári körülmények között vágott lapokból is, hogy alig érthető, miért kezdenek bele cégek ilyenek gyártásába.

 

A Photoshop persze csodákra képes, de a valóság minden képzeletet felülmúlóan kiábrándító. Mindez annak tudható be, hogy a Kerlite, a Laminam, a Maxfine. a Slimtech és a többi kerámia lap nem anyagában színezett, hanem agyag alapú, és az agyag a szélein látszik, azt el kell tüntetni, ami negatív szögeknél nem nagy ügy, de pozitív szögeknél csak gérvágással lehetséges, aminél a vágószerszám csúnyán kitöredezi a széleit, amit ha lecsiszolunk, nem fut az erezet.

 

Távolról szép, közelről iszonyú!

A gránittal jellemzően sírkövesek foglalkoznak, hiszen az ő vágóeszközeikkel lehet ezt az anyagot egyáltalán megmunkálni.

 

Csakhogy ami egy sírkövön elmegy, az a konyhánkban higiéniai szempontokból nem biztos, hogy megfelelő, ráadásul 4 méteres lapokat (ha nem akarunk csúnya illesztéseket látni mindenfelé), elfordulásokat kellene kezelni, ami egy sír esetében ritkán fordul elő. A higiénia pedig egész egyszerűen egy emlékműnél nem szempont.

 

A másik sokáig népszerű megoldásnak, a szintén nagyon olcsó beton számított. Pedig ha valami, akkor egy nem higiénikus, savat nem tűrő, könnyen törő anyag igazán nem alkalmas olyan helyen, ahol élelmiszert dolgoznak fel.

 

Az egyetlen érv mellette, hogy a létező legolcsóbb anyag, ezért a végeredmény is vélhetően az.

 

Amerikában legalábbis. Magyarországon sokszor még csak nem is olcsó.

 

Ma már olyan élethű dekorok léteznek, amiről nehéz megmondani, hogy nem beton, ugyanakkor higiénikus, saválló, karcálló, hőálló, nem kell sok tesztben egészségre igen ártalmasnak kimutatott poliészter gyantával kenegetni.

 

Hogy illik-e a konyhánkba, az más lapra tartozik. Illhet.

Modern rendszerek

Laminált munkalap

Nem annyira modern, mondhatnánk, de kétségtelenül a fa és a természetes kő után jött divatba az olcsó, megfelelően hőtűrő és karcálló anyag, aminek a kinézete sokáig a borzalmak netovábbja volt.

 

Ma már léteznek olyan dekorok, amelyek a mélynyomással együtt döbbenetesen életszerűen adják vissza a fa vagy a beton, a márvány vagy a gránit hatását azok (fentebb vázolt) kellemetlen hatása nélkül.

 

Viszont ezek már nem annyira olcsók, kétszeres, háromszoros áron mennek a gagyi kinézetűekhez képest.

Ha már laminált, mindenképpen válasszuk a HPL-t, szemben a gyenge CPL-lel. A szerényebb minőségű CPL lapok 6.000 forintos folyóméter ártól, a minőségi HPL lapok 15.000 forintos folyóméter ártól (föl a 30-40.000 forintos szintig) elérhetőek.

 

Összeillesztés: ha meglátja az asztalosnál a szilót, üssön a kezére és szólítsa fel arra, hogy vízálló, impregnáló faipari ragasztót alkalmazzon, különben hamarosan ilyen kép tárul majd a szemünk elé.

Kompaktlemez

A kompaktlemez valójában laminált felületek összeragasztásából jön létre, azaz tulajdonságaiban megegyezik a laminált lapéval, csak nem faforgácslapra ragasztják, hanem a dekor lapokat egymásra, így egy vízálló anyagot kapunk, aminek következtében fürdőszobai használatra is alkalmas.

 

Újabban már mosdótálat is farikálnak kompakt lemezből, ami azért nem mentes a problémáktól.

Rozsdamentes acél:

Eléggé ipari a kinézete. Kifőzdékben, ipari konyhákban azt használják, mert habár hamar igen karcos és ezáltal csúnya lesz, gyakorlatilag soha nem megy tökre. Hatalmas erőfeszítéssel, de sokat sikálva, komoly vegyszer-mennyiség felhasználásával jól tisztítható.

 

Nem antibakteriális, azaz szinte csak folyamatos és agresszív vegyszeres tisztítással tartható higiénikus állapotban.

 

Áruk igen borsos, és leginkább csak ipari konyhák számára elérhető.

 

Nekem egyébként nagyon bejön, akár a teppanyaki.

Kőzetszemcsés akril / ásványi lapok

Ahogy már jeleztük, a tökéletes munkalap, mosogató és mosdótál alapanyag a Corian néven ismert, ma már csúcskategóriás mobiltelefonokat gyártó cégek (Samsung, LG) által a végletekig tökéletesített anyag.

 

Nem porózus, anyagában vízálló, hőálló (180 fokig), higiénikus, sőt létezik belőle antibakteriális felület!

 

Minimum 70%-ban kő, a maradék zöme akril gyanta, ami nem káros az egészségre, ezért is használják műtőkben, laborokban, magas higiéniás és egészségvédelmi igényű intézményekben.

 

Anyagában színezett, ezért az élek látszódhatnak.

A Corian az egyetlen anyag (természetesen ide értve az összes fönt említett kőzetszemcsés akril lapot), ami tökéletesen illeszthető. Olyan szintre kell gondolni, hogy megfelelő minőségben dolgozva, nem lehet megmondani, hol történt az illesztés.

 

Nem szilóval, hanem magával az akril gyantával történik az illesztés, a ragasztás, így egészségre veszélyes anyag nem kerül a rendszerbe, a kötés pedig olyan erős, hogy a szakításvizsgálatok tanúsága szerint, nagyobb valószínűséggel máshol történik a szakadás, mint az illesztéseknél.

A kőzetszemcsés akril lapokat meg lehet karcolni, de a karcolás szakember igénybevétele nélkül, házilag is könnyedén eltüntethető. Ha mégis 5-10 évente szakembert hívunk, akkor alkalmanként vadonat újjá varázsolt munkalapunk lesz, ami egyetlen más anyag esetében sem érhető el.

 

2/3-ad ásványi anyag (ezért az ásványi lapok elnevezés), a többi akril. Élnek, halnak érte az iparművészek is, hiszen a fenti tulajdonságai mellett még csodálatos formákat is létrehozni lehet hozni belőle.

Az akril lapok késztermékként, legyártva-szállítva-szerelve 200.000 forintos folyóméter ártól elérhetőek. A legjobb minőségű anyagokban inkább 300.000 forint fölött kell gondolkodni.

 

Akril a higiéniáért. Ahogy Schopenhauer mondta a Parergában: Health is not everything but without health everything is nothing. Az egészség nem minden, de egészség nélkül a minden semmivé válik.

 

A bútorokat természetesen teljesen másképp kell megépíteni, ha ásványi lapokat helyezünk rájuk, különösen, ha modern, vékonyított kivitelt alkalmazunk.

Kő kompozit munkalap / mosdópult

Mivel a kőzetszemcsés akril rendkívül drága, a helyettesítőkért indult olcsósági versenyt végül a poliészter, marketinges néven öntött márvány nyerte.

 

(Az ötödárú kínai Corian másolatok kedvelt anyaga, amit nyugati gyártónak esze ágában nincs használni. Az akrilhoz való külső hasonlósága megdöbbentő. Hogy ez nem az egészségre nem veszélyes akril, hanem egy számos teszten megbukott anyag, az csak akkor derül ki, amikor már leszállították a terméket, vagy még akkor sem. Pedig sima poliészter, a használt PET palackok újrahasznosításából készül.)

 

De legalább nem penészedik, mint a gránit az aláépített mosdókkal. A perem alatt, az illesztési hézagnál nagyon kell vigyázni, különösen a mai világban. Ha az immunrendszerünket leterheljük a penész elleni napi harccal, akkor más betegségek könnyebben legyűrhetik a szervezetünket.

 

A láthatatlan illesztés tehát nem csupán esztétikai, de egészségi kérdés is.

A kvarcit néven ismert anyag úgy jön létre, hogy homokot lapátolnak egy poliészter gyantát tartalmazó ipari keverőbe.

 

A 90% fölötti homok arány ad némi keménységet a végterméknek, de valójában a poliészter gyanta keménysége az, ami meghatározza az anyag karcállóságát (karcolódó, hiszen poliészter) és a poliészter adja a hőtűrését is, ami 150 Celsius fok (a homok bírna többet is).

 

A problémák vele hasonlóak az öntött márványnál elmondottakhoz (ui. poliészter gyanta). Sőt, belőle mosdótál sincs, vagyis az aláépítési problémák ismét megjelennek a penésszel egyetemben.

Aki azt mondja, hogy a tűzről lekapott lábost nyugodtan húzzuk rá a kvarcit munkalapra, az vagy nem ért hozzá, vagy hazudik.

 

Ha ugyanis elreped a kvarcit munkalap, akkor – a gyártó képviselőjének elmondása szerint – egy kézi röntgen-géppel mennek ki a repedések és anyagelváltozások struktúráját ellenőrizni, aminek mintázatából (kör vagy négyzet) megállapítható a helytelen használat, vagyis a hősokk okozta károsodás, ami a garancia elvesztését jelenti.

 

Ráadásul reped is, nincs mit tenni. Ha azonban vigyázunk rá, óvatosan klopfolunk (még inkább: vágódeszkát alkalmazunk, az étkezőasztalon klopfolunk, vágunk bárddal stb.), nem tesszük ki hősokknak, sokáig szép marad.

 

Ha mégis megsérül, különösen a széle könnyen lepattan, mert ütésre érzékeny, javítani, nos, azt nem lehet.

Vágva, szállítva, szerelve 100.000 forintos folyóméter ártól indulnak a kvarcit munkalap és mosdópult árak. A Technistone (cseh) a belépő szint, aztán a Silestone (spanyol), végül a Caesarstone (amerikai) jelenti a szinteket.

 

Szépen összeilleszteni ezeket sem lehet. Sőt, márványutánzat kinézetük – ami az egész táblában álomszép – szétvagdalva és csálén összerakva éppen ellenkező hatást kelt. Egész egyszerűen: SZÖRNYŰ!

 

A kerámiával ugyanez a helyzet.

Aki szuper tehetséges, és Corian utánzat mintát választ, az elérhet egy jobb minőséget a kvarcittal is az összeillesztések tekintetében, de azért a megfelelőtől ez is olyan messze van, mint Makótól Jeruzsálem.

 

Csodák nincsenek. Olcsónak olcsó a kavrcit, de minőségi munkát nem lehet vele végezni, és a poliészter gyanta miatt csillog, mint a nagymamáink politúros bútora.

 

Egyszer majd a matt felületek divatja is leáldozik, és akkor – gondolom – a fényes lesz újra menő, addig azonban még sok víz folyik le a Dunán.

Minőségi konyhabútor tervezés alkalmával több száz ilyen és hasonló kérdés merül föl, ha és amennyiben megfelelő tudású konyhabútor tervező segíti a munkánkat. Végül – csodák csodája – olyan kinézetű konyhabútort kapunk, amilyeneket a magazinok legszebb lapjain láthatunk, ráadásul ergonomikus, zónákra osztott kivitelben, amire NEM egyedi gyártásban körülbelül annyi az esélyünk, mint valóság-show celebnek, hogy fizikai Nobel-díjat kapjon.

GYAKORI KÉRDÉSEK

Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk dolgozni, mindenképpen szükségünk van egy alaprajzra, amelyen szerepelnek a fal méretek, a kiállások (gáz, víz, elektromos), illetve a nyílászárók nyitásiránnyal és parapet magassággal.

A konyhabútor legmeghatározóbb elemének, az ajtófrontok színének a kiválasztása két lépésben történik. Előzetesen a konyhastúdióban. Mivel azonban nem biztos, hogy az Ön lakáséban azonosak a fényviszonyok, a reflexió és a világítás színhőmérséklete, mint a konyhastúdióban, hatalmas a veszélye annak, hogy az az szín, amit a konyhastúdióban tetszik, otthon kopottasnak, vagy pusztán irritálónak tűnik majd. Gagyi dolog ezért a konyhastúdióban véglegesen színt választani. A szín véglegesítése minden professzionális konyhastúdiónál a vevő lakásában, felmérés alkalmával történik meg.

Minél fényesebb egy felület, annál érzékenyebb. Biztosan tapasztalta már ezt autója középkonzolán, a sebváltó környékén vagy egyszerűen mobiltelefonja hátulján. Egy konyhabútor olyan hamar lelakottá válik, ha nincs egy speciális eljárással karcolódásmentesítetté téve az ajtófrontja, hogy erről csak rémtörténeteket tudnék mesélni.

VEVŐINK MONDTÁK

Engem a konyhastúdióban dolgozók szakértelme ragadott meg leginkább. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi veszély rejlik egy tervezési hibában. A mi esetünkben a sarokelem lett volna szinte használhatatlan, ha egy másik cég tervénél maradunk. Köszönjük a segítséget. 2018. augusztus 7.

Kollár Ildikó
/ Budapest

Már sokan említették előttem a szakértelmet – ami szó szerint úgy igaz, ahogy leírták – viszont, ha az áruk nem annyira megnyerő, amennyire a mi esetünkben volt, akkor megköszönve a segítségüket, de nem tőlük rendeltük volna a konyhabútorunkat. Nekünk a német konyha megfizethetetlen volt, a skandinávon meg már túl akartunk lépni. Ennyi.

Emma
/ Vác