Az akril, ajtófrontként használva, ásványi anyag tartalom nélkül is egy különleges anyag. Könnyen tisztítható, ásványok nélkül fényes, nem narancsbőr hatású, csak az a baj vele, hogy RAL színekben már boldog-boldogtalan gyártja, és a sufni-gyártók simán kétoldalú ragasztóval ragasztják az átlátszó, hátulján festett akrilt egy sima faforgácslapra, és bizony ez a megoldás pár év múlva lejön a felületről, különösen egy olyan párás környezetben, mint a fürdőszoba. A gyári, anyagában színezett akril megoldások ellenben hosszú életűek, viszont csak pár színben hozzáférhetőek. Ha nem is egyenrangúak még ezek az akylok sem egy 7 rétegben festett, tökéletesen kidolgozott akryl felülettel. Ráadásul a lap termékek élzártak, akár az olcsó pozdorja bútorlap. Azért a kedvező áruk miatt nem szabad egészen elvetni őket, de fürdőszobában még utolsó választásnak is meggondolandó. A mosdóban, mosdótál és mosdópultban ugyanakkor az akrilok, persze nem a sima akrilok, hanem az ásványi lapok, a kőzetszemcsés akrilok messze a legigényesebb és persze legdrágább megoldások, még a valódi márványnál és gránitnál is drágábbak. Cserében higiéniában utolérhetetlenek, nem porózusak, nem sima felületkezeléssel védettek, ami egy idő múlva lejön róluk mint a márvány és gránit lapoknál a higiénikusságukat teljes mértékben elveszítve, anyagában színezettek, szükség esetén javíthatóak. A kőzetszemcsés akril lapokból létezik kifejezetten műtői steril környezet számára gyártott, antibakteriális felület is. Minden tekintetben az abszolút csúcskategóriát jelentik. Ha pedig a mosdó és a mosdópult kőzetszemcsés akril, miért ne lenne az maga a bútor test maga is az. Míg egy Corian bútor test szinte megfizethetetlenül drága lenne (noha létezik ilyen kivitel is!), egy akril bútorlap nem drágítja a végtelenségig a bútort. Mindenesetre megfontolandó az akril festetthez képest is, legalább a kedvező ára miatt.