A konyhabútor ajtófrontok között örök sláger a magasfényű, különösen magasfényű fehér konyha és magasfényű bézs konyha formájában (bár a fekete-fehér konyha, valamint a piros és a zöld konyha is népszerű, amennyiben ragyog, akár égen a csillagok, sőt még azokon is túl).
Csakhogy a tapasztalat azt mutatja, hogy a gyengébb minőségű magasfényű konyhabútor ajtófrontok rettenetesen karcolódnak, és akkor éppenséggel visszájára fordul az egész. Az akril pedig maga a halál. Amint hozzáérünk a körmünkkel, már ott is a rút és eltüntethetetlen nyom. Örökre. Ami addig a szépségük volt, az most rútságuk megtestesülése.
Nincs visszataszítóbb egy karcos magasfényű felületnél, legyen az asztallap, dísztárgy vagy ajtófront. Minél világosabb a szín, annál kevesebb szögből kiábrándító a látvány, de egy barna vagy egy fekete, egy karcos magasfényű bordó vagy padlizsán konyha iszonyatos látványt nyújt mindenhonnan!
A jó hír az, hogy létezik egy megoldás, ami tökéletesen karcállóvá teszi az ajtófrontunkat, de ezt csak igen kevesen alkalmazzák, mert költséges, és akkor a profitnak és az olcsóságnak is lőttek… A lapraszerelt gyártók ezért a legsilányabb minőséget, a leginkább karcolódó festett és akril típust preferálják, úgysem fog visszahozni egy egész konyhabútort nekik senki, márpedig ez a garancia érvényesítésének a feltétele.
Ezért is nevezik álgaranciának vagy trükkös garanciának. Egy 5-10.000 forintos asztalt azért nem visz vissza az ember, mert annyiért nem éri meg szétszedni, becsomagolni és visszautaztatni a terméket (ráadásul sok esetben a csapos rendszer egész egyszerűen szétszedhetetlen!), egy egész konyhát szakszerűen szétszedni, visszacsomagolni és visszaszállítani, majd egy újat összeszedni, elhozni, kicsomagolni, összeszerelni és beépíteni… esélytelen.
Ezért ők nem csupán azt hiszik, hogy bármit megtehetnek, hanem tényleg bármit megtehetnek, és – nyugodjunk bele – meg is tesznek.
Másokkal sem jobb a helyzet. Maximum, aki helyszíni garanciát nyújt, azt csak föl kell hívni telefonon, hogy jöjjön ki, nézze meg, javítsa ki vagy gyártson újat.
De vajon, ha ugyanolyan minőségű lesz az új is, akkor kétévente vállaljuk a macerát egy konyhabútor újragyártásával?
Nem egyszerűbb eleve olyan konyhabútort vásárolni, aminek az ajtófrontját már a konyhastúdióban sem voltuk képesek megkarcolni a körmünkkel vagy egy dörzsi szivaccsal takarítást imitálva?
Cheap man pays twice – aki olcsót vásárol, kétszer fizet, ahogy az angol mondja, és Nyugaton ezt mindenki tudja. Ezért inkább egy kicsit mindenki többet fizet, hogy aztán ne fájjon a feje. Magyarországon még mindig sokan álomvilágban élnek, és felnőtt korukban is hisznek az olcsó, de kiváló termékek létezésében.
Márpedig ez fizikai képtelenség. Legalábbis a bútorgyártásban. Egy karcolódásvédő réteg felvitele nem olcsó mulatság. Az, hogy egy Martin Martinelli® kategóriájú cég bevezető jelleggel alapáron ezzel a technológiával készült ajtófrontokkal árulja minőségi konyhabútorait, az inkább kuriózum, és örüljünk neki, amíg akciójuk tart.
