Ha van terünk, akkor általában nem kell küzdenünk a térérzetért a konyhában, de ha nincs, akkor érdemesebb felvérteznünk magunkat azokkal a praktikákkal, amelyek olyan érzést keltenek, mint ha lenne.
Tipikusan ilyen, ha a mosogatótálat vagy a főzőlapot az ablakhoz helyezzük. (Először is: szerencsés, ha van ablakunk a konyhában.) Közülük az egyiket, a főzőlapot több okból kifolyólag is macerás oda tenni.
Egyfelől a pára miatt és a páraelszívóból is ez esetben csak egy különös – és jegyezzük meg mindjárt: különösen drága – típust, a munkalapba építettet lehet használnunk, ami ráadásul nagyobb munkalap mélységet igényel, amire vagy van lehetőségünk, vagy nincs.
Ha van, akkor olyan konyhabútor-gyártót kell keresnünk, amelyik hajlandó 70-es munkalaphoz való 66 cm mély alsó szekrényeket gyártani, hogy kihasználhassuk annak ragyogó tulajdonságát, az extra mélységet.
Másfelől el kell fogadnunk, hogy főzés és étel hűtés közben nem nyitjuk ki az ablakot, mert bár megtehetjük, a nyitogatás-csukogatás egy kissé macerás ilyen felállásban.
A mosogatótállal egészen más a helyzet. Ott nincsenek ilyen akadályok, legfeljebb az ablak alatti csap kérdéskörével kell megbirkóznunk.
Léteznek lehajtható és munkalapba leereszthető csapok is, amelyek megoldják a fenti kihívást, és még az áruk sem vészes.
A színek tekintetében egy sok természetes fénnyel dolgozó helyiségben lehetünk bátrak, föl egészen a vörösig-bordóig, szürkéig, sőt feketéig.
Csak akkor alkalmazzunk erős vagy sötét színeket egy helyiségben, ha van tér vagy más módon sikerült elérnünk a térérzetet, például hatalmas ablakfelületek alkalmazásával, amely az udvart vagy a kertet lakásunk részévé teszik. Ha másképp járunk el, könnyen még az az aprócska terünk is elvész, amint van. legalábbis így fogjuk érezni, és ez a lényeg.
A modern formavilág, a nem cicomás ajtófront, a vonal-fogantyúk használata, és a súly, a tömbszerűség két szín használatával való könnyítése is nagy segítségünkre van a tétérzet megtartásában.
